Nagyszerű, nulla angol tudás a fogadó részről, de nem baj. mennyire király, hogy az ember tanult egy kicsi kínait, tudunk számolni, el tudjuk olvasni az égtájakat, ügyesen kiejtjük a városneveket. amit nem, arra vannak varázsigék, fogkefe-bizbasz, aztán a nő jele házikóval, az a béke, a virágot tudjuk, meg két fa az erdő, stb..A  vedres leveseket is lassan megtanuljuk, forróvíz mindenhol van, tudunk enni-inni., teafű kell csak, és királyság.

alkudni mindenhol kell, a szállodában is.

A shaolin feliratú buszt viszonylaag kőnnyen megtaláljuk, csak épp nem jó helyen megyünk be, átvezényelnek a bejárathoz, mert mindenhol ellenőrzik a csomagunkat. (sanghajban kiszúrták a két kis üveg pálinkát, megörzésre maguknál tartották a jinmao towerben).na shaolin jele sípálya meg erdő,  tök egyszerű.

a kolostorhoz menet izgalmas volt, mindenki dudál, és tulajdonképpen mindegy, milyen színű a lámpa, mindenki megy mindenhol.

A gyönyörű látvány itt fogadott, rengeteg gyakorló fiú, a nagyfiúkra öröm ránézni. szép kidolgozott izmok, a tréninggatya alól is látszik, egész odavoltam. aztán kezdődött csak a java, a bolond kínaiak hát nem kivágták függőlegesen a hegyet!! na ott felmegyünk a tetőre, mi az nekünk, csak a botom hiányzik veszettül. nem baj, 3000 lépcső csak.. de lefelé már picit remegett a lábam. nem gondoltam, hogy ez seeeemmmmiiii ahhoz képest, ami még vár.

haha ezt megszívjuk még. MERT

következőleg felültünk egy lanovkára. mondom dejó, pihi. nagyonnagyon magasra felmentünk, kinézünk és kész.. persze, ahogy ,móricka elképzelte...

elindultunk a hegyoldalban, ja ott egy kolostor, nézzük meg! megnéztük, kétvés fél órát lépcsőztünk fel-le-fe-le.... Odaértünk, és a kolostornál nem volt semmi, mert csak most épül !!!!

bakker, nem akarok visszamenni! Na jó, itt le lehet menni, összeszedtük hát minden erőnket. újabb 5000 lépcső lefelé, szembe jött egy nő 2 veder cementtel a vállán és egy pár szövetgatyás pasi a hátán cementes zsákkal leértünk. kicsit alkudoztunk egy taxissal, 40-ért bevitt Denfengbe, ahol Luoyang felé buszunk van.

na oda is elérkeztünk és másnap reggel eldöntöttem, hogy a 4fejű combizmom hosszú fejét és a vádlit együtt ezentúl Shaolin-izmoknak fogom hívni. alig bírunk járni,  úgy, hogy minden lépcső látvány már fájdalmas.

most Xianba jöttünk egy nagyongyors vonattal, és egy nagyonmenő youth hostelben ülünk kínai sört iszogatva.

képek később, ha majd sikerül a tablettel párosítani a fényképezőt