Bamboo sea

Reggel 7-kor már az utcán voltunk, mentünk a buszpályaudvarra. Megint esik. A metrotól állítólag van egy lift, ami direkt levisz, de azt nem találtuk meg, viszont előző nap egy teherhordó levezetett házak közt lépcsőkön, most is azt választottuk.
A buszpályaudvaron vettűnk jegyet Yibinbe, innen átszállunk még. Az út 5,5 óra volt, 8.10-kor indult a busz. Indulás előtt még bekaptunk 4-4 hússal töltött gombóckát az állomás előtti árusnál.
Yibinben a 4-es busz visz át a másik állomásra, ahonnan a helyközi járatok mennek. Azonnal volt csatlakozás Changningbe, kb egy órás út.
Na ott kezdődött a filmsztár élet! Leszálltunk a buszról, hogy átüljünk egy mégkisebbre, ami kivisz a bambuszerdőbe.
Kiléptünk az utcára, és mintha
Angelina meg Brad lennénk... mindenki hellozott, mosolygott.
egy helyen leültünk enni, és egyből érkezett egy lánycsapat, az egyik tudott kicsit angolul, elkezdett kérdezgetni. Aztán jötek a atxisok, és piszkálták a kislányt, hogy fordítson. Kaptunk itt is gombócokat, kellett beszélnem telefonon az egyik taxis spannjával, aki hoteles a bambuszerdőben. Elmondta, hogy ő tud egyedűl angolul az egész erdőben (erről később kiderült, hogy nem igaz), és aludjunk nála. Megnyugtattam, hogy megpróbáljuk megkeresni a 160 hektáros területen. Nem próbáltuk.
Na még kicsit bratyiztunk a buszsofőrökkel is, Dzsó rágyújtott a pipályára, ha eddig még nem néztek volna rá félistenként, akkor most azt is bezsebelhette.
Végre elindultunk, űjabb fél óra plusz a park bejáratánál átültettek egy másik buszra, azzal is fél óra. Több mint 12 óra utazás után végre megérkeztünk egy döbbenetes helyre, minden bambusz, amerre nézünk. Melllénk szegódött egy kicsit bolond lány, folyton ugrándozott meg magyarázott, nagyon helyes volt, bár egy szót se éertettünk egymásból. jött velünk szállást nézni is. Kiderült, hogy a szálláson nem alhatunk, ahová lrkeztünk, mert külföldiek vagyunk. Menjünk a big hotelbe, majd ott lehet. 20 perc séta, és ott vagyunk. Ott sem tudnak mit kezdeni az útlevelünkkel, de kitöltetnek egy papírt az adatainkkal, és elvisznek a rendőrségre, hogy lúássák, mi vagyunk mi. Ott lefotózzák az útleveleket, jól szórakozunk azon, hogy mekkora ribilliót okozunk a világ legszebb fekvésű rendőrségén. Fotó a rendőrökkel, és már indulunk is vissza a szállásra. A vacsoránál bemondtunk egy összeget, ezért kaptunk háromféle másodikat meg egy levest, egy tofu is volt,ami sajnos most sem lopta be magát a szívünkbe, pedig már annyiszor próbáltunk neki esélyt adni... lábszagú és kész.
A szoba ablaka természetesen az erdőre nézett. Jó nagy vihar is volt éjjel, amitől másnap csodás vízesések látványában gyönyörködhettünk. De azt később írom le :)