Utazunk - Szilvi és Dzsó

Utazunk - Szilvi és Dzsó

Namíbia 1-2. nap

2018. augusztus 02. - Rapsonné

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kerültem ide, édesapámmal kettesben jöttem. Sose volt  nagy vágyam Afrika, hiába néztem végig a férjem és Jándi Attila barátunk afrikai utazásairól készült képeit, hiába hallgattam végig a beszámolókat, engem ez nem vonzott. Ami miatt eljöttem, az az, hogy apámmal kettesben még soha nem utaztam, pedig igény lett volna rá... Nagyjából azonnal mondtam igent. 

Frankfurti átszállással jöttünk, délután indult a gép Budapestről, este nyolckor már a Condor turista osztályán fészkelődtünk, hogy 10 óra múlva leszállhassunk Windhoekban (ez a főváros). Innen 100 km-re van Mecklenburg, itt ülünk egy farmon, innen járunk ki vadászni. A farm gazdái 3. generációs német házaspár, nagyon kedvesek és fiatalosak, néhány évvel idősebbek csak nálam. A megérkezés napján már délután "pályabejáráson" voltunk (a futók értik), egy csomó olyan vadállatot láttam, amit otthon csak az állatkertben, pávián, zsiráf, vörös tehénantilop, nyársas antilop, impala meg gyöngytyúkok, amiket csak Suppe néven emlegetünk :)

38265843_10214570925284146_4729853114339819520_n_1.jpg

 

Itt augusztusban még tél van, ami azt jelenti, hogy éjjel 2-5 fokra süllyed a hőmérő higanyszála, napközben pedig május végi az idő (mikor még voltak tavaszok), 22-25 fok. A házakban fűtés nincs, úgyhogy az első dolgom volt pizsamát csomagolni, amit amúgy nemigen használok. Amiért áldom azt az okos fejemet, az a két csősál és a futópulcsi volt, amit beraktam. (sapka-sál-kesztyű)

Éjjel amúgy meglepően jót aludtam, pedig hihetetlenül fázós vagyok. Ami a kaját illeti, hát ez nem az a hely lesz, ahol diétázni tudok: a legközelebbi bolt a fővárosban van (100 km), szóval azt esszük, amit adnak, de azt viszont mind megesszük. Finom dél-afrikai borok is vannak meg Savanna cider. 

Második napon a hajnali kelés után (te jó ég, a csillagok mind máshol vannak és csak az orion övét ismertem fel! A dél keresztjét meg még meg se találtam! ) már mentünk is ki egy lesre, megnézni az itatóhoz reggelizni jövő állatokat, jött is néhány. Az iramfutó még várat magára. 

Már most tudom, hogy úgy leszek ezzel a Szavannával, hogy érdekes meg izgalmas, de otthonra nem kéne.

38277354_10214570924044115_2927125739570462720_n.jpgivoallatok2.jpg38180779_10214570923684106_7862057941656928256_n.jpg38148096_10214570100783534_888820031385763840_n.jpglesen.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://tatarjaras.blog.hu/api/trackback/id/tr8010416448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása