Érdekes dolog ez a sátrazás. A mi lakunk éppen akkora, hogy ketten beférünk, csomagok nélkül. Mikor választottuk, a következő szempontok döntöttek:
- kis helyre össze lehessen csomagolni, legyen könnyű,
- legyen könnyen felállítható, akár esőben, szélben pillanatok alatt.
- ne legyen külön külső ponyvája, mégis duplafalú legyen.
Ár/érték arányban a decathlon győzött, ráadásul le is volt értékelve.
A matrac is jó választás volt, erről már írtam: az önfelfújóst hoztuk.
A hálózsákkal én jártam jobban, nemcsak azért mert az enyém rózsaszín, hanem mert melegebb. Dzsó hálózsákja pihés, ami nagyon jól hangzik, mert iszonyú picire összepakolható, meleg is lenne, csak az fekvős felén nem olyan kényelmes, mert ráfekszik az ember pont a pihepuhára jól összenyomja, és akkor már nem melegít annyira. De mivel én vagyok a nagyonbeteg, neki kellett szegénynek jobban felöltözni éjszakánként. A tóparti két fokos éjjel után nem volt őszinte a mosolya, de kemény pasi, mindent kibír. Még engem is :)
Az időjárással kapcsolatban elvesztettük a fonalat, teljesen követhetetlen, bármelyik pillanatban eleredhet az eső vagy kisüthet a nap.
A fejünkben összeraktunk pár dolgot, amit érdemes mindig magunkkal cipelni, ezeket most leírom, nehogy elfelejtsem.

- mikroszálas törlő  vagy sima felmosórongy (sátortakarításhoz)
- Ruhacsipesz,
- mikroszálas törölköző,
- fürdőruha,
- nagy fekete szemeteszsák, ezt arra használjuk, hogy éjszakára beletesszük a hátizsákokat, és a sátor mellett hagyjuk.
- Power bank (akkupakk, ki hogy ismeri), sok kábellel
- solar töltő (ha napos helyre mész :))
- elosztó (mindig kevés a dugalj)
- szőlőzsír (ez pl mindig van nálam, futóversenyekre is viszem, idegesítően ki tud száradni a szám bármikor)
- csôsál. A legjobb találmány evör.
- Szélálló nadrág, vízálló cipő és felsőruha.
-Hátizsákhuzat.
A ruhákat nem kell túlzásba vinni, néhány technikai póló, polár pulcsi, cicanadrág vagy futónadrág, ezt lehet aláöltözetnek vagy pizsamának is használni. Hasznos még az aláöltöző felső. A neszeszerben fogkefe, fogkrém és egy mini tusfürdő. Persze vérmérséklettől függően lehet pakolni sminkkészletet is, nyilván.
Cipő dolgában úgy állunk, hogy egy párat hoztam, a terepfutót, az vibram talpas és vízálló, a papucsra kb kétszer volt szükségem, amikor a kempingben zuhanyoztunk. A legtöbb helyen külön fizetni kell a zuhanyzásért, átlag 300 korona, ami ha pénzbedobós, akkor megszabott ideig működik (5 perc). Ehhez képest ha fürdőbe megyek (minden városban van, a 300 fős városban is), az 600-900 korona között van, és bármeddig áztatom magam a vizekben. Úgy néz ki a dolog, hogy belépés után le kell vetkőzni, átmenni a fürdőruhával meg a törölközővel a zuhanyba, ott nénik felügyelik, hogy lezuhanyzom-e rendesen. Fürdőruha nélkül kell, szappannal. Mindenhová van kirakva szappan teljesen illatmentes. Papucsot senki nem használ, csak a turisták. Vannak kirakva ábrák, hol legyek tiszta: fej, hónalj, intim testrészek és a láb. Ha ez kész, fel lehet venni a fürdőruhát. A törölközőt ki kell rakni egy fakkba, és úgy kell kimenni a hidegbe, gyorsan nyakig süllyedni a 40 fokos medencébe.
Különböző hőmérsékletű medencék vannak, 36-42-ig, Reykjavikban van 44 fokos is, kb bokáig bírtam belemenni. A melegek mellett van egy hideg kád, ott lehet lehűlni. Van még gőz is. Én nem nagyon szeretem a meleg vizet, de most azért jól esett. Jobb lett volna, ha az ír telepesek helyett a finnek jönnek, mert a szaunát nagyon bírom, csak hát mivel fa nemigen van, így ők se tudtak volna mit kezdeni.
A vizek egyébként sima melegvizek, termál, mert forró, de nem gyógy, mint nálunk, mivel a talaj itt vulkáni, a vizek oldott anyag tartalma igen csekély. A fővárosi strandon van egy medence, abban tengervíz van felmelegítve. Onnan lett gyanús, hogy az valami extra cucc, hogy nagyon sok idős ember ült benne.
Nagyon okosan mindenütt rekortánnal van borítva a strand, a medencék alja is, így nem csúszik, nem kemény, nem fagy meg.
Az izlandiak nagyon furák egyébként. Például tök ízlésficamosak, de inkább mintha igénytelenek lennének (kivéve a tisztaságot). A házak körül nem igazán van rendezettség, szanaszéjjel vannak a dolgok, félig feltúrt kertek, stb. Mivel nincsenek kerítések (kivéve a fürdő körül, az nagyon el van zárva és vigyáznak rá, hogy senki ne fényképezzen), sőt függönyök sincsenek, csak redőnyök, érthető módon, viszont vannak óriási ablakok, így simán be lehet látni a lakásokba. Borzalmasan nagy csillárokat, félig üres szobákat láttunk. Az építészet se az erősségük, a szállodák is leginkább munkásszállásra hasonlítanak. A Harpa Center viszont, ami a helyi Müpa, nagyon hasonlít a Müpára, nyilván nem olyan gyönyörű és tuti, hogy az akusztikája sem olyan szenzációs, és a Fassang Lászlót se hallottam benne orgonálni, de egészen érdekes, nekem tetszett.
Egyébként ennyi szőke embert még sose láttam egy helyen, persze azért nem mindenki az. Az izlandiak beszélnek angolul, könnyű nekik.
A turisták eloszlása megfigyeléseim szerint úgy alakul, hogy nagyon sok az amerikai, talán abból van a legtöbb, aztán a franciák, az olaszok és a németek is rengetegen vannak. Oroszok, csehek, spanyolok.
Találkoztunk egy román nénivel meg a fiával, a néni volt kb 80 éves, és mindent nagyon alaposan végignézett. Arra gondoltunk, valami tanár lehet.
Rejtélyes módon a fürdőben vannak kiírva dolgok lengyelül, ezt egyelőre nem tudjuk megfejteni.

Három magyarral találkoztunk, az első Geysirben volt egy srác, ott dolgozik, a másik Doki, aki Dzsót tanította síelni, a harmadik pedig a reyjkjaviki kempingben a recis lány, ő kolozsvári.

 Pénzt még nem váltottunk, nem is fogunk. Még a pénzbedobós vécében is lehet kártyával fizetni.

Még hozzátenném, hogy a kempingekben mindig vannak otthagyott dolgok, kajamaradék, hegyekben só, érdemes körülnézni. Ilyen otthagyott krumpliból csináltam paprikás krumplit.

Még annyit tennék hozzá a főzőkkel kapcsolatban: a benzinfőző nagy előnye , hogy bárhol lehet bele üzemanyagot venni, és hidegben is jól megy. A gázos főzőkhöz viszont mindenhol kaphatók palackok, sőt a kempingekben sokszor otthagyják a félig teli palackokat, fel lehet tankolni, elég a főző fejjel érkezni.