Este megbeszéltük, hogy ha esik, maradunk. Nem voltam a helyzet magaslatán, mert még mindig a köhögéssel meg az orrfújással küzdöttem, a fürdő jól beindította a dolgokat, elhasználtam néhány csomag zsepit pillanatok alatt.
A konyhai prospektusokat nézegettük előző este, volt egy busztársaság, a Sterna, ami indít Hop on - hop off jellegű utakat a szigeten. Mindegyik eszméletlenül drága (egy hetes all inclusive nyaralás ára Bulgáriába), de a teljes szigetkör (5,3 km muhahaha) árából most 25 ℅ kedvezmény van, online rendelés esetén. Gyorsan felszoroztuk a MÁV árakat az 1332 km-rel, és egy barátságos számot kaptunk, ami vállalható volt. Két főre még több a kocsibérlés, ha négyen lennénk, már bérelnénk.
Reggel tehát kimostam a ruhákat, majd 4x1 euróval meg is szárítottam őket. Ezalatt megkérdeztük a recis fiút, jó-e ez a busz nekünk, megáll-e a nevezetes helyeket, just take a look, vagy átteper mindenem. Nem igazán volt képben, úgyhogy kiszámolgattam a menetidők alapján, hogy igen, meg fog állni, juppiii.
Ennek örömére megvettük a jegyet, esőkabátot vettünk ( már folyamatosan esett), és elindultunk várost nézni. Ha Reykjavik Mátészalka, akkor Selfoss mondjuk Kosd, plusz egy fürdő, sportpálya, bevásárlóközpont.
Emlékeztünk, hogy az izlandiak kénytelenek voltak barátságos kapcsolatot ápolni Bobby Fisherrel, de azt nem tudtuk, hogy itt van a sírja, viszont azt is ügyesen kikövetkeztettük, miután emlékháza van a városkában. Meg is lett, egy kültelki tanya (???) melletti templomkertben. Kigyalogoltunk az esőben, oda. Miatta. Aztán benéztünk a Bónusba (élelmiszer) és az Intersportba is, utóbbiban nem vettünk semmit, természetesen.
Visszatértünk a kempingbe, és a konyhában elücsörögtünk estig, főztünk, neteztünk, regenerálódtunk a nagy multikultiban.
Viszonylag korán lefeküdtünk, mert reggel 8-ra már készen akartunk lenni reggelistől. Este még hallgatuk az amerikai lányok borzalmas ukulelés előadását, Dzsó rágyújtott egy pipára is, ebbe simán bele tudtam aludni.
Reggel az ukulellék is jöttek a busszal velünk. Az utaskísérő egy roppant vicces fiú volt, tudod, ez a poénkényszeres, aki úgy néz ki, mint a Másnaposokban a szakállas tesó, és úgy is viselkedett. Pl mikor megkérdezte a benzinkútnál, hogy "are you hungry? " -már tudta, hogy magyarok vagyunk, mondtam is, hogy very funny, barátom, még sose hallottam ezt az óriási poént... Először megnéztük a Seljalandsfosst útközben az Eyjafjallajökull lábánál, tudjátok, amelyik miatt 2010-ben leállt a fél világ légiközlekedése, e mögé be is lehet menni, majd utaztunk tovább.
A buszról a Skógar nevű helyen szálltunk le, és vertünk sátrat a Skógafoss lábánál. Vízesés No. 3.
A kempingb elég béna volt, kicsit alul van méretezve, úgyhogy ismét nagy mennyiségben csodálhattam a mosdóban lábat borotváló, szempillát bodorító, smonkelő, szemőldökszedő csajokat. Nem igazán tudok a dologgal mit kezdeni.
Vannak még dolgok, amik zavarnak: ilyen pl a szájukban fogkefével mászkáló emberek, otthon a gyerekekre is rászólok, hogy nem mászkálunk a konyhában fogmosás közben, a másik pedig hogy a nyugati fiatalok nem szoktak köszönni, ha bemennek valahova (pl a konyha, nyilván a klotyón nem várom hogy benyisson egy hellóra.
Szóval lecuccoltunk, és kiálltunk stoppolni a főútra, hogy a 9 km-re lévő ponthoz eljussunk. Ott ugyanis egy nagyjából 3-4 km-es gyalogút indul be a tenger felé egy repülőgéproncshoz.
Egy izlandi pasi meg a fia vettek fel, fogalmuk sem volt, hova megyunk. A tenger mellett egy 1973-ban kényszerleszállt US Navy gép roncsai vannak. Majd írok hozzá sztoit
Egy kínai csaj ült a szárnyon, kb fél órát fotózgatták, az összes látogató drukkolt, hogy hátha tetszik már neki valamelyik kép, aztán elhúz onnan mmások is várnak. A tetőre iselőszeretettel mászott fel mindenki. Észrevettük, hogy egy lány állvánnyal és fényképezővel már ott szűköl, várja, hogy végre emberek nélkül lekaphassa a gépet. A kínai lány végre befejezte, most egy amerikai ült fel valami rózsaszín bakancsban a tetejére, és kezdett lábszelfiket készíteni. Miután nagyon nehezen lefáradt a járműről, előtört az aktivista énem, és a maradék tömeget arrébbtessékeltem. A lány kattintott, mi tapsoltunk, indultunk is vissza.
Elég nagy volt a forgalom, abban bíztunk, hogy habár kapunk stopot.
Elég sokáig ácsorogtunk, mire megállt egy pasas. Izlandi. Mondtam neki, hogy nem a Skógafossig megyünk, hanem egy kicsit messzebb, onnan még 6 km. Mikor kitett, egy csodás völgy bejáratánál találtuk magunkat, ahonnan néhány km-t megtéve egy szabad fürdő vár ránk, nature bath. Az egész egy darab medence és a hozzá tartozó öltözőkből állt. Az öltözők koedukáltak voltak :)
A hely csodálatos, az eső nem esik, sőt, időnként egy lukon a Nap is besütött. Lubickoltunk egy nagyot, megtörölköztünk és visszaindultunk a főútig.
(Nagyon jó egyébként, hogy az egész országban tisztaság van, minden nyilvános vécében, fürdőben, van mindig papír, takarítanak, stb. )
A főútra kiérve azonnal megállt egy kocsi, benne a pasi telefonált (izland vezet sok-háromra), csak intett, hogy a kupac tetejére szálljunk be, és visszavitt a vízesés lábánál lévő kempinghez.
Holnap tovább indulunk.