Reggel papucsban indultam útnak, számítottam a vízlefolyásokra. A cuccunkat is vittük, (később kiderült, hogy 15 kg a zzákunk fejenként) mert a tulaj közölte a szállodában, hogy az esti fuvar a rendőrségre egy százasba kerül. Hüledeztünk, de Dzsó megtalálta a varázsszót, beírta a google translate-be, hogy az nem a mi hibánk, erre azonnal meghátráltak. A kínai ember nagyon kedves és segítőkész, de az ázsiaiak nem szeretik, ha valami az ő hibájukbóltörténik, és ha ez véletlenül kiderül, akkor azonnal behúzzák fülüket-farkukat, és megadják magukat.
A reggeli fények káprázatosak voltak. Nem volt köd, gyönyörűen látszott minden kiszögellésben minden kicsipagoda, a vízesések csak űgy zubogtak, az erdő buja és elképesztően zöld volt.
Két drótkötélpálya is van, mindkettőre felszálltunk, így tudtunk csinálni egy jó nagy kört. 1.40-kor indult a buszunk a nyugati kaputól, addig meg is ebédeltünk egy lány segítségével, aki, mikor meglátott bennünket az űton, leállt a kocsival, és odajött, angolul beszélt, rendelt nekünk ebédet. Még reggel láttunk rengeteg gombát, volt világító is, hasonlít a kucsmagombára, de nagyon hosszú tönkje van, és dupla kalapja. Később láttuk ezt is szárítva zsákból árulni.
Ebéd után jött a busz, amelyik elvitt minket Yibinbe. A buszkiséreő lány kérdezte, hová megyünk tovább, mondtuk, hogy Leshanba, erre vadul telefonálgatni kezdett, és amkor leszálltunk, intett, hogy fussunk utána, ekkor már összeszedtem pár vízhólyagot a retkes lábamra, de rohantunk. Kiderült, hogy a busz már elindult, de ő megállította, gyorsan fel is pattantunk rá. Fél hatra értünk Leshanba, de már minden bezárt, mire a Nagy Buddhához értünk, jó, akkor keressünk szállást. Kiderült, hogy nagyon nagy a turistaforgalom, többedik szállodában kaptunk szobát. Jól jártunk, mert jó árban volt és reggeli is járt hozzá. Na kíváncsi vagyok, mit adnak reggelire.