A nagyon szép fekvésű minimál kempingben töltött nagyon fagyos éjszaka után összeszedtük magunkat, reggeliztünk, majd kb egy óra alatt kigyalogoltunk a főútra. Ügyesen csomagoltunk otthon, úgyhogy mindennek megvan a helye, Dzsó viszi a sátrat, matracokat, hálózsákokat (ez utóbbi csak úgy begyúrva a matracok közé, így nem gombóc, hanem minden helyet kitölt. )
Nem polifoamot hoztunk, hanem önfelfújós matracot, ez sokkal kényelmesebb és nem pöndörödik.
Az én zsákomban van minden ruha és a kaja. Egy kabátunk van ( fejenként :))) és egy pár cipő. Hoztunk papucsot is, de a későbbiekben ki fog derülni, hogy majdnem felesleges volt, de nem spoilerezek.
Eddig csak izlandiakkal utaztunk, akik mind nagyon kedvesek voltak, viszont pár perc ácsorgás után egy dán középkorú pár állt meg egy kis terepjáróval. Lehet, hogy már én is középkorúnak számítok, úgyhogy akkor úgy mondom, hogy ötvenesek lehettek. Vittek egy darabig, egy nagy elágazásig, aholis kiszálltunk. Újabb tíz perc álldogálás következett, tiszta mázli, eddig egy csepp eső sem hullt, vígan voltunk (kivéve a két fokos éjszakai hőmérsékletet).
Hirtelen megáll egy nagy terepjáró, benne egy nő és a fia. Mondják, hogy mákunk van, mert a rossz -fossba mentek, Gulfoss helyett Selfossba, így találkozhattunk. Mondjuk, hogy az tényleg remek, mert mi is pont Gulfossba megyünk. Eddigi legintenzívebb beszélgetős stoppunk volt, annál is inkább, miután az egész napot együtt töltöttük. A kis család Arizonából jött (Pheonix), a srác 13 éves. Bejártak néhány északi országot a nyár alatt, és mikor találkoztunk, az volt az utolsó napjuk Izlandon. Nagyon élveztem, hogy értem, amit a nő mond és válaszolni is tudok, sőt, beszélgetni tudok. Kicsit para volt az első napokban, de jól feloldódtam, már gátlástalanul beszélek, ha egy kicsit iszok, akkor bármilyen nyelven, as you wish :)
Szóval először megálltunk egy tengerszemnél, aminek a neve Kerid, (itt adott koncertet Björk 2010-ben, állítólag nagyon jó akusztikája van), azután jött Geysir, tudod, az a ge,jzír. A Geysir nevű már csak pöfékel, 1896-1930-ig volt aktív, fénykorában 70-80 métereseket köpött utoljára 2000-ben tört fel.
A mostani izgalmakat a Strokkur nevű gejzír szolgáltatja a maga 25-35 méterével.
A sofőrék ettek valamit, aztán mentünk tovább, jött a Gulfoss. Ha kevés az időd, és nem tudsz messze utazni a fővárostól, ez az a pont, ameddig mindenképp érdemes elmenni. Azt hiszem, ez a legkomolyabb vízesés a szigeten, de a környéken legalábbis. Csodálatos a vidék is, rengeteg a turista is.
Itt volt az a sztori, hogy a tulajdonosok külföldi befektetőknek akarták eladni erőmű építése céljából, de az egyik tulaj lánya kijárta, hogy maradjon a maga szépségében, és azóta is ért az egyik legnagyobb attrakció az országban.
Gulfoss után (mivel ez zsákutca) visszaindultunk Geysirbe, ahol a kedves amerikai nő kitett minket a kempingnél. Elbúcsúztunk, majd sátrat vertünk.
A nap még korántsem ért véget, mert nagy kajálás után (zavskós leves, tészta) elsétáltunk az ERDŐBE, külön tábla van neki, hogy erdő, érted. Dzsó kinézett az internetből egy helyet, ahol az út mellett melegvízű fürdőcske van kialakítva a közeli falucska (3 ház és egy templom) határában. Lövésem sincs, hol olvasta, de odaértünk és ott volt. A környéken ember nem járt, egy óra melegvízben való ücsörgés után jött arra egy kocsi, kisvártatva visszafelé is ment. A víz jó iszapos volt, nagy forgalom nem nagyon lehetett, kicsit felkavartuk az állóvizet, és eszméletlenül jól éreztük magunkat.
A legtöbb kempingben a zuhanyzásért külön fizetni kell, úgyhogy a turisták egy része inkább alternatívákat keres a 300 isk/5 perc zuhanyzás mellé.
Miután erre a madár se járt, így a heverészés végén simán meg is mosakodtunk, átöltötünk tiszta ruhába. Rettentő szomjasak lettünk viszont, úgyhogy megbeszéltük, hogy a faluba visszaérve kólát fogunk venni. 790 helyi pénz volt a két kóla, ami alsó hangon 1800 forint. Bakker!!!
Azon röhögtünk, hogy régen, mikor még nem volt turizmus, elvoltak az izlandiak a saját áraikkal, aztán az első járatokkal érkezett Kohnson meg Grünson, és mondta nekik, hogy mindent jó drágán adjanak... Gyorsan maguknak felemelték a minimálbért (most 260ezer isk), és mindennek megemelték az árát. Ilyen drágaságot soha életemben nem láttam. Az autóbérlés négy emberre már nagyságrendekkel olcsóbb, mint a sima buszjegy.

Másnap reggeli, csomagolás, és indultunk ki stoppolni. Egy darabig álltunk az út mellett, de mind csak a másik irányba mentek a kocsik, úgyhogy átmentünk egy másik kereszteződésbe, onnan nagyjából 40 perc gyaloglásra, és azonnal megállt egy kisautó, benne egy olasz pár, akik előre közölték, hogy nem tudnak angolul, de elvisznek.
El is vittek a legforgalmasabb úthoz, ahol ők balra kanyarodtak, mi még jobbra. Éppcsak kipakoltunk, mikor megállt egy izlandi pasi a lányával, és bevittek Selfossba. Ő volt az első férfias darab, úgy nézett ki, mint Dolph Lundgren, kicsit zavarba a jöttem, mikor felém fordult kedvesen mosolyogva, hogy hol tegyen ki minket.... :)
Mondtam, hogy a Bonusnál (élelmiszerlánc).
Hamar ott voltunk, bevásároltunk es elmentünk a kempingbe. Még mindig nem esik.
Felvertük a sátrat, és megállapítottuk , hogy ez király kemping, van konyha, lehet főzni tűzhelyen, van Wifi, közel az uszoda.
El is mentünk az uszodába, ahol fürdés előtt le kell mosdani, papucsot senki nem használ és a törölközőt benn egy fakkba kell tenni. Minden medence kültéri. Négy volt belőle, egy 36-38 fokos, egy 38-40 fokos, egy gyerekmedence csúszdával, kb 36 fokos, és egy 30 fok körüli úszómedence, 25 méteres.
Picit ültem a melegben, majd leúsztam egy km-t. Meg kellett állapítanom, hogy jobb vagyok a helyi lakosságnál, pedig többen érezték úgy hogy versenyezni kéne velem. Mivel sem úszósapka, sem szemüveg nem volt rajtam, elég nehéz volt az úszás, a végén órákig vörösen izzottak a szemeim, tiszta olyan volt, mint gyerekkoromban.
Vacsora volt, nyugi, én még mindig beteg voltam. Az eső elkezdett szemerkélni. Megbeszéltük, hogy ha esni fog, maradunk.