Megfáztam. Muszáj volt klímával aludni, Dzsó nem bírja a meleget, nekem nem tett jót, de csak két nap múlva derült ki. én bírom a meleget, könnyű nekem a napos oldalon, nem égek le.  Állítólag Jékely Adrienne néni volt így, szép kalapban a napos oldalon sétált, amikor mindenki az árnyékba menekült. Biztos tőle örököltem. :)

7-kor keltünk tegnap, ki a vasútállomásra, hard seat jegyet vettünk, Dzsó elmesélte, hogy 22 éve ez a fapad volt, szó szerint, az emberek felhúzták a lábukat maguk alá, és a földre szemeteltek, turháztak, köpködtek. Mondom, másfél óra, fél lábon is. Erre felszálltunk egy klímás vonatra, utas alig, van tábla, hogy ne köpködj, kb mint az IC.  Egy busz vitt el a ticket office-ig, olyanmindenhol van. vettünk jegyet. Úgy döntöttünk, hogy felfelé gyalogolunk, tudod kinek durranjon be a vádlija mégegyszer, inkább combra gyúrunk. 10 km volt csupán a lépcsőzés, de a szintemelkedés 1800 méter. Laza 6 óra alatt értünk fel, szánakozva néztünk a szembejövőkre, csórikámék, alig vánszorogtak. a hegység valami csoda, a TAO szent hegye, mantráztuk, hogy az ÚT afontos, a cél mellékes. Egy barátnőm tegnap indulr a Caminora, átérzem minden lépésemben. Meg vagyok róla győződve, hogy ez büntetés az elmaradt nordic walking edzések miatt. :)

a látvány mindenért kárpótol. van olyan lépcső, ahol csak négykézláb lehet menni, olyan meredek. akorlát gyanánt szolgáló láncon piros mdzagok kívánságokkal, és lakatok halmokban.  öt csúcs van, hhoz, hogy bevégezd a zarándokltot, mindet meg kell mászni. Az északihoz érkeztünk, ott van a felvonó, amivel másnap lemegyünk. A keleti a cél, még három órányira, ott alszunk, hogybnapfelkeltét nézzünk. A lemenő nap gyönyörű színeket varázsol. Este odaérünk, 10 ágyas szobák, tele kínaiakkal, egy épeszű európai sincs a környéken. Az ágy priccs, emeletes, alszom vagy 3 órát, addig forgolódok, már nem kapok az orromon levegőt, azágy kemény, a kínaiak is forgolódnak, hangosan csinálnk mindegy, egyik sóhajtozva ásítozik, majd beveri a fejét, azt mondja hogy juuujjjj. ezen már felröhögök..

Várom a reggelt, kimegyek pisilni, betonozott guggolós budi, ofkorsz, ajtó sincs, csak egy fallal elválasztva.

na végre, reggel van. ég a szemem, fájok. elkezdek bőgni, nem tudom, mért. utána Dsó megnyugtat, hogy egyenletesre dagadt legalább mindkét szemem ...

Nap sehol, be van borulva. Minden szálláshelyen elkérnek 100 yuan depositot, még nem jöttem rá, mire, mikor az éjszakát előre fizetjük, és a szobát nem ellenőrzi senki, lenyúltam-e a vízforralót vagy a kispárnát.

megyünk hát körbe, lépcső fel-le, nagyon lassan haladunk. 12-re érünk körbe, minden megvolt, a legmagasabb 2164 m ha jól emlékszem. Lanovka, ebéd, busszal vissza Xianba. Már nem megy busz a Wutangba, csak reggel. Az a kövi