Utazunk - Szilvi és Dzsó

Utazunk - Szilvi és Dzsó

xi'an második nap. huan ti átka

2013. június 24. - Rapsonné

imageimage

Az első nap, hogy reggeliztünk.

9-kor már sikerült elindulni, egy bódénál vettünk pitaszerű kenyérkébe rakott húst, belül puha, kívül ropogós. ezzel elleszünk egy darabig. 7 yuan a busz az agyaghadsereghez. Nagy a sor de hamar megy, 5 percenként indul busz.

Az angol nyelvű guide legalább egy százast kér, de megegyeztünk, hogy az csak annak való, aki nem tudja, mit lát, különben is minden ki van írva angolul. Nálunk a székely zászló, azon röhögünk, hogy van az a vicc, mikor kína megtámadja a székelyeket. Beszélget a két parancsnok:

- hátti hányan vagytok?

- Mi kétmillióan. -mondja a kínai. -s ti?

-mi ejsze 20ezren.

A székelyek összenéznek : - Ecce sokan vannak, hová teszünk ennyi hullát?

 

Van nálunk kindle-n egy lonely planet, kinézzük az okosságot: a harmadik csarnokkal kell kezdeni, az a legkisebb.  A látvány pont olyan, amilyennek elképzeltük. Kettőre már kinn voltunk, és ettünk. Egy nagyon finom húsos gombóc, két leves. az egyikben kenyérdarabkák, sok fűszer, zöldségek. a másik a büdös leves, tudod, mikor kolbász után böfögünk, na annál rosszabb a szaga, a levet nem kérjük, a barna tésztát benyomjuk pálcával.

az üzletsoron mindenki kínálgat, enyhe csatornaszag itt-ott, jade, agyaghadsereg kicsiben, ugyanaz a portéka mindenhol.

némi szuvenyír, és indulunk vissza a városba. Belefér a kaligráfia fellegvára, a kőtáblák erdeje, pacskolatot is készítenek a legszebbekből.

Még felengednek a várfalra, laza 7-8 km-t sétálunk, míg besötétedik. kigyúlnak a lampionok, gyönyörű a látvány.

a délitől az északi kapuig sétálunk, ott tradicionális zene hallszik lentről. megnézzük, egy csomó ember táncol, napernyőkkel, kendőkkel. ezt imádom ázsiában, nem para az utcán sportolni, az öregek tajcsiznak, hátrafelé járkálnak karkörzéssel, van utcai szobabicikli, gyaloglópad és erőgépek, esténként a nők koreográfiákat tanulnak a legkülönfélébb zenékre. mindenki csinál valamit.

bemegyünk egy gyorsétterembe, ahol utcai áron kínai kaja van, mindenki bámul, sorszámot osztanak, de megértjük, hogy 134 a számunk, mikor bemondják, hogy kész a vacsoránk. leves, húsos kaja , rizs, pálcikás porcogós valami, minden nagyszerű. a zsepibe orrfújás itt is nagy siker, a fehér ember, aki zsebében hordja a taknyát....

már a szálláson vagyunk, Tsintao sör , pipa, holnap Huashan, szeretnénk fenn aludni, híres a napfelkelte. foltköv

A bejegyzés trackback címe:

https://tatarjaras.blog.hu/api/trackback/id/tr598699774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása