Azt meg el is felejtettem, hogy első vakrendelésünk megtörténtba huashan aljában.  Bementünk egy étterembe, itt minden étterem, ahol enni adnak, és le lehet ülni. Az étlapon minden kínaiul volt. Esélyünk sem volt, sehol senki, csak a tulajok. Kiválasztottunk ár alapján valamiket. Tudtuk, hogy ami drága, abban hús van, de nem akartunk húst, hiába játszotta el a srác az összes állatot a galambtól a disznóig. Kihoztak fekete színű tojásokat zöldséggel, meg valami uborkás dolgot, ez ott nagy divat, az emberek uborkát rágcsálnak mindenhol, vagy előre csomagolt virsliszerű bigyot, aminek a közepében csont van, nagyon gusztustalan... Meg hoztak cukrozott paradicsomot. Ezeket ettük meg, nagyon jól laktunk. Mindig sok a kaja, ez bíztató.

a biztonság kedvéért vettünk két vedres levest estére. Forró víz mindenhol van. Ez olyan, mint a nálunk is kapható tésztalevesek, csak kis papírvederben, van benne műanyag villa is.

Ma este meg olyat ettünk, hogy spenót, zöldbab, talán tésztával, jó csípős volt, de a bal fülemet nem dugaszolta ki, viszont folyamatosan fújom az orrom. A másik pedig zellerszár, újhagyma, paprika és valami helyi kolbász, nem is tudom, mi volt benne, de csípet. Ilyen fűszerezés nálunk nincs, nem tudnám meghatározni. Nagyon finom volt.

Egyébként kínában általában eggyel több ételt szokás rendelni, mint ahány fő az asztaltársaság.  A levest pedig úgy eszik, hogy egyik kézben a pálcika, másikban a kanál, és egymás után szürcsölgetik. Pl a Momotaroban a rament így eszik az ázsiaiak Pesten.

Folytatom még