Megtudtuk. A reggeli leves, zöldségek, gombócok, inni nem szokás...
Teli hassal indultunk útnak, főztünk teát a szobában, mint minden reggel, azt is vittük.
DA FU (Nagy Buddha) elképzelhetetlenül óriási, a feje volt kb 3 méter, és egy ülőbuddha... körbejártuk, aztán további szobrokat néztünk. Az egyik helyen meg kellett volna keresnünk egy ismerős odatett lakatját, de nem találtuk, pedig jó sokat nézegettük. Annyi lakat volt, hogy csak na.
Visszamentünk a szállásra, elvettük a zsákjainkat és irány Csengtu, hátha elérjük a vonatot Guilinba. Ha nem, akkor repülünk. A vonatút 25 öra lenne, a repülő másfél.
Az autópályán elveszett a remény, mert űtfelújítás volt, nem 100-zal, csa 20-szal haladtunk egy jó félórát.
Csengtuba érve rögtön a retér felé vettük az irányt. Metro, 300-as busz.
Ott megkerestük a legolcsóbb repjegyet, Shenzhen Airlines, megvettük a jegyet és leültünk vacsorázni. Szortíroztuk a csomagokat, mert a nagyobb zsákot feladtuk, hisz volt már benne kés (vettem bárdot) meg kolomp is. 15 kg, az enyém is anny.
A repülő este 9-kor indult csak el, a gép tele volt. Adtak egy zacskó puffasztott kukoricát, meg egy vizet.
Guilinba érve rögtön buszra szálltunk, ami bevitt a városba. Mire a Riverside Hostelbe értünk, pont éjfél volt. Eldöntöttem, hogy holnap visszaállok a jól bevált Salomon cipőmre, attól meggyógyul a vízhólyagos lábam.