Befizettünk két fakultatív programra. Úgy voltunk vele, hogy a végére már nincs kedvünk járatokat böngészni, keresgélni, hol kell átszállni, egyáltalán átszállni, reggel 6-kor indulni, stb. A spórolás nem sok, ezek az utak nem lehúzásra mennek, teljesen korrekt áron vannak. Hiába, öregszünk :)
Így mentünk ma el Longji-ba, itt vannak a képeslapokról ismert rizsteraszok. 8-kor jött értünk egy kisbusz, felvettünk még két embert, anyát és fiát. A 10 év körüli gyerek pont olyan volt, mint a többi itteni városi csemete, egyke és elkényeztetett. Semmi nem érdekelte, egész úton az Ipadján tévézett, mikor az anyja elrakta, akkor a HTC telefonját nyomkodta, amikor azt is elrakta, akkor egy 200ezres Canon géppel a nyakában botladozott, és lefotózta, amit Dzsó is lefotózott. Szerencsére étvágya sem volt, így ebédnél jó sok kaja maradt a tálakon, amit nagyrészt felettünk Dzsóval... :)
Első állomásunk egy benzinkút volt, ahol az eddigi legviccesebb klotyóval találkoztam, egy hosszú akna volt derékig érő falakkal elválasztva, csak guggolni kellett és beletalálni az aknába.
Aztán megérkeztünk a Yao nevű népcsoport egyik falujába, ők arról híresek, hogy a nők soha nem vágják le a hajukat, és a Guinness rekordot is egy nő tartja, 180 centis hajával. Ezt a fejük tetején összecsavarva hordják, nincs benne csak egy fésű. A rizsföldek vizét gyűjtik be, és mikor már jó nyálkás, azt használják samponnak.
Volt egy show is az árban, a Long Hair Show, lehetett velük fotózkodni, felhívtak négy fiút a színpadra, és egy kis párválasztási ceremóniát is előadtak. Elképesztő, hogy imádnak a kínaiak szerepelni, énekeltek a fiúk a lányoknak, mi meg nagyon jókat röhögtünk.
Aztán ebéd és utána fel a teraszokhoz. Csodás volt, most zöld a rizs éppen, a másodvetés zöldül.
A kiskölyök nagyon elfáradt a kb 100 m gyaloglástól, hamar visszament a kocsihoz az anyjával. Mi csak másfél óra múlva értünk le. Vettem egy szép terítőt a kisasztalra, csak hogy legyen mit cipelni :)
3- kor indultunk vissza a városba. Lecuccoltunk, és kimentünk a városba. Hirtelen megléttuk a fél Lánchidat egy parkban, és kiderült, hogyntöbb hídreplika is van ott a folyó egyik kicsi ágán. vettünk kép pitaszerű ételt, sült csirkemell, zöldpaprika, csípős paprikakrém és koriander volt benne, nagyon ízlett.
Elkaptuk még a naplementét is egy szép helyen, rengeteg fotót csináltunk. Most sörözünk a forró teraszon flexelő barátaink, a kabócák, és néhány holland társaságában.
Holnap hajó Yangshuoba, onnan busszal Shenzhenbe, onnan át Hongkongba.