Az megvan, hogy a legjobb szőlőzsír a Doktor SAROKBALZSAM?

A levegő eszméletlenül száraz, a házigazda szerint a páratartalom valahol 20-30% között van. Még nem sikerült beleizzadnom a ruhámba, és egész nap pulcsiban vagyok. Tegnap egész nap nagyon fújt a szél, minden tiszta por volt, néha a szemem mintha sercegett volna, amikor pislogtam. 

Háromszor mentünk ki a terepjáróval, hajnalban, délelőtt és délután. Mire visszajöttünk este, várt minket a vacsora. Meséltem tegnap, hogy itt azt eszel, amit adnak. Nos, mivel az oryx (nyársas antilop) a leggyakoribb állat, így azt eszünk minden nap. Első este abból volt bolonyai, második este steak, ma pedig szegedi gulyás lesz (a házigazda felesége háromszor volt már Magyarországon, a gyerekek is hazajöttek az internátusból, és állítólag mindenki szereti a gulyást). Ezen nagyon röhögtünk apámmal, hogy a segediener oryx-ból fog gulyást főzni :) Iris (ő a gazdasszony) nagyon jól főz amúgy. A steak krumplival, sütőtökkel (aszongya, ez úgy hangzik magyarul, mint a Donnerstag... haha, majdnem), szószokkal volt tálalva. Egyszerűen mennyei volt, komolyan mondom. 

Ma reggel elmentünk a fővárosba. Amíg Iris fodrászhoz és bevásárolni ment, addig megreggeliztünk és felsétáltunk a nemzeti múzeumhoz, ahonnan jó kis panoráma nyílik a városra.  Voltunk patikában is. Ahogy beléptünk, az első dolog, amit megláttunk, az Imodium volt, valószínűleg elég sokat fosnak a turisták, mert három gyártótól is lehetett kapni ugyanazt a kiszerelést.

A további program ajándékvásárlás és plázázás volt, nekem kellett egy cicanadrág, mert tegnap hajnalban nagyon fázott a fenekem a lesen ülve, hiába voltunk jól betakarózva. A fejemben van egy enyhe nyomás, elkezdtem fújni az orrom, ennek annyira nem örülök, a szilvapálinkában bízom, hogy majd enyhíti :)

Ami egészen elérzékenyített, az az volt, hogy Iris mesélte, hogy a gyerekek, mivel 100 km-re laknak a várostól, 6 éves koruk óta internátusban vannak, hogy suliba járhassanak. A gondolat, hogy hat éves korától a gyerekemet heti két napra láthatom, egészen elborzasztott. Mikor megérkeztünk a kollégiumhoz és vártuk a gyerekeket (12 éves ikrek és egy 15 éves srác), végignéztem, ahogy a többi szülő várja a sajátját, összetalálkoznak, és az egész annyira formális és számomra teljesen idegen volt. Nem ölelkeztek, nem puszilkodtak, elvették a gyerek cuccát, be a kocsiba, irány haza. Egy 14 éves-forma lány volt egyedül, aki, mikor meglátta az anyukáját, odabújt hozzá, megölelte, megpuszilta. Na akkor persze nekem is könnybe lábadt a szemem. Itt teljesen természetes, hogy a gyerek már haza sem megy, illetve a barátaihoz megy hétvégére, és a szülők csak a mosnivalót hozzák el. Találkoznak fél órára és 4-5 héten keresztül ennyi a kapcsolatuk. Tudom, hogy erre vannak szocializálódva, valószínűleg a szüleik is már így nőttek fel, senkinek nem meglepő, csak nekem, aki összevissza babusgattam a kölykeimet mindig és most is nehezen engedem el őket. 

Hazaérve a férfiak kimentek terepre, én úgy voltam vele, hogy nem kísértem a sorsot, kicsit maradok itthon és próbálok feltöltődni.